Még mutatkozni sem akartak velem

A nevem Walter, és egy Wetzlar közelében fekvő kis faluból származom. A falunak mintegy ezer lakosa van, és mindenki ismer mindenkit.

A 80-as évek végén ismertem meg a Szcientológiát, mert meg akartam oldani az összes problémámat. Hamarosan kiderült, hogy szcientológus vagyok. Emiatt le kellett mondanom a helyi politikai tisztségemről, és onnantól kezdve az emberek kerülni kezdtek. Az iskolai barátom szintén politizált, és onnantól nem akart többé kapcsolatot velem, és csak megvetést láttam a tekintetében. Ez lett a vége egy fiatalkorunk óta tartó barátságnak. És kizárólag azért, mert a Szcientológiában voltam, vagyis mert szcientológus vagyok – a barátság egyik napról a másikra véget ért.

Az ismerőseimnek és barátaimnak nem tett jót, ha a közelemben vagy nyilvánosan az én társaságomban látták őket. Négyszemközt minden rendben volt, de ha többen voltak együtt, már nem volt „elfogadható”, hogy egy szcientológus is közöttük legyen.

Ez időnként nagyon frusztráló volt, hiszen a faluban vállalkozóként ismertek. Ezt a vállalkozást 1975-ben indítottam az édesapámmal, napi 15 tonna mosási kapacitással. Körülbelül 80 alkalmazottam volt, és minden évben előfordult, hogy érthetetlen okokból megrendeléseket mondtak le, és nem tudtam, miért. Újra és újra új ügyfeleket kellett szereznem, hogy munkát tudjak biztosítani az alkalmazottaimnak. Olyan is előfordult, hogy fel akartam venni egy művezetőt. Azt mondta: „Csodás, hogy találtam egy új állást. Ekkor és ekkor eljövök.” A végén pedig meggondolta magát: „Sajnálom, mégsem tudok jönni.” Beszélt az anyjával, aki a városi közigazgatásban dolgozik, és aki azt mondta, hogy mivel szcientológus vagyok, nem engedi, hogy eljöjjön hozzám dolgozni. Nagyon keserű érzés volt ezzel szembesülni, mert tisztességes ember vagy, és tisztességes munkát akarsz végezni. És ezt az élményt senkinek sem kívánom.