Miért figyelmeztették az embereket arra, hogy kerüljék őt?

A nevem Kirsten, és Németországban élek.

Amikor kicsi voltam, a szüleim révén ismertem meg a Szcientológiát. Apám vívóedző volt, aztán megjelent a sajtóban, hogy szcientológus – hogy valójában mindenki szcientológus a családunkban, mert én épp akkor ismertem meg. És hirtelen ez nagy sokk volt, mert apámat támadni kezdték. Sem a családunktól, sem a barátainktól nem kaptunk támogatást. És rájöttem, hogy a szüleim teljesen egyedül maradtak. Ettől kezdve a családom ilyen értelemben mindig eléggé megosztott volt. Az ilyesmi okozta kár egyszerűen az, hogy hirtelen már nem voltak nagyszüleim. Olyan mélyen beleestek a fekete propaganda csapdájába, hogy ez tönkretette ezt a területet és a családnak ezt a részét.

Sokat atlétikáztam, és sikeres is voltam benne. Aztán úgy alakult, hogy edzőtáborba mentünk, és persze a barátnőmmel akartam egy szobában lenni. És nem sokkal indulás előtt odajött hozzám az edzőm, és azt mondta, nem lehetek egy szobában a barátnőmmel, mert a szülei azt mondták neki, hogy nem lehetek egy szobában a lányukkal, mert szcientológus vagyok. És onnantól kezdve már nem éreztem jól magam a csoportban. Egy ideig még tovább edzettem, és megmaradt a sport az életemben, de azt is tudtam, hol a helyem, és hogy ilyen szinten már igazából nem tartozom oda.

Ott hagytam az iskolát, és nem sokkal utána eljöttek hozzám a barátaim. Elmondták, hogy behívták őket az igazgatói irodába, és az igazgató kioktatta őket arról, milyen veszélyes a Szcientológia, és milyen veszélyes velem kapcsolatba kerülni. Megkérdezték, tartanék-e egy bemutatót a Szcientológiáról. Mire én: „Persze, ismerem a témát. Tartok egy bemutatót, semmi gond.” Aztán egyeztettek a hittantanárukkal. Ő azt mondta, nem, nem tarthatok róla előadást. Ezt érdekesnek találtam. De nem akarták, hogy valaki, akinek van tapasztalata a témában, aki tanulmányozta a Szcientológiát, és évek óta szcientológus, az beszéljen róla, és egyszerűen közvetlenül válaszoljon a kérdésekre. Ehelyett egy olyan félelemkeltő kép terjedt, hogy „vigyázni kell, nehogy beszippantson a Szcientológia”, és amint azt mondod: „Szcientológus vagyok”, azonnal bezárkóznak. Egyszerűen senkivel sem lehetett előítéletek nélkül beszélni.