Az erőszak az ajtómig jutott

A nevem Thomas. Most 52 éves vagyok. Németország déli részéről származom, Bajorországból. Szociológiát tanultam, és négy gyerekem van.

A Szcientológiával a Tanulási Technológia révén ismerkedtem meg, ami nagyon megtetszett nekem, és a tanulmányaim végén sokat segített. Mindig is tanítottam, zongoraórákat adtam és korrepetáltam, például a testvéremet is én korrepetáltam. Aztán egyre többen jöttek, és végül nyitottunk egy korrepetálóközpontot, és egyre több diák és egyetemista jött. És a Tanulási Technológiát használva nagyon sokat segítettünk a gyerekeknek. Kiváló eredményeket értünk el. És igen, egy nap volt egy diák – volt egy könyvünk, amely bemutatta ezt a Tanulási Technológiát. És mikor meglátta benne az L. Ron Hubbard nevet, azt mondta: „Ó, ez Szcientológia. te jó isten.” Az apja tagja volt a helyi önkormányzati tanácsnak, vagy inkább a Protestáns Egyház tanácsának, és ebből valóban nagy felzúdulás lett. Ezután zárt ajtók mögött összeültek, és aggódtak: „Ó, van itt valaki, aki Szcientológiát használ.” Aztán volt egy nem nyilvános önkormányzati tanácsülés is abban a közösségben, ahol éltem, és néhány szülő aggódni kezdett. És ez ahhoz vezetett, hogy a gyerekek többé nem jártak hozzánk korrepetálásra. A családomat zaklatták. A bátyámat az utcán is megállították. Figyelmeztetéseket adtak ki, és a helyzet tovább romlott. Aztán a dolog végül odáig fajult, hogy a bátyám egy vasárnap megjelent az ajtómnál, és nagyon erősen, dühösen kopogott. Megragadott a torkomnál fogva, a falhoz lökött, és azt mondta: „Azt csinálsz, amit akarsz, de minket hagyj ki ebből.” Nagyon komoly viszály alakult ki a családban. Ez nagyon rossz volt.

Végül két vagy három év után azt mondtam: „Ezt már nem tudom tovább csinálni.” Mindenkivel beszéltünk, a tanárokkal, mindenkivel – olyan sok embert ismertünk ott. És végén azt mondtuk: „Elég volt, elköltözünk a városba.” Nos, ez engem személy szerint nagyon elszomorított, meg kell mondjam, hiszen én csak segíteni akartam.