Az egész osztály kiabálni kezdett velem

A nevem Sibylle, és egész életemben Billie-nek hívtak. Németországban nőttem fel.

Természetesen Münchenben, igazi müncheni vagyok. Münchenben jártam iskolába. Lányiskolába jártam, és protestáns hittanórákra jártam egy kedves hittantanárnőhöz, aki egy nap úgy döntött – azt hiszem hetedik osztályos lehettem –, hogy megmutat nekünk egy filmet. És ebben a filmben teljesen borzalmas jelenetek voltak, emberek sikoltoztak és rohantak végig a folyosón, teljesen abszurd volt az egész, és valahogy mindezt a Szcientológia címszó alatt mutatták be. A film végén a tanárnő kihívott az osztály elé, és azt mondta: „Nos, Sibylle szcientológus, vagy köze van a Szcientológiához, és most meg tudja válaszolni a kérdéseiteket.” El lehet képzelni, mekkora káosz lett. Az egész osztály kiabálni kezdett velem. Néhányan felálltak, és öklükkel is nyomatékot adtak a véleményüknek. Nagyon hevesen és nagy gyűlölettel reagáltak. Minden barátságomba került, vagy majdnem mindegyikbe. Többé nem hívtak meg bulikba, a születésnapi zsúroknak is vége lett. És ez valóban traumatikus élmény volt, egy igazán aljas, alattomos dolog volt. Ez az esemény mély nyomot hagyott bennem, és nagyon felkavart.

Három gyerekem van, három fiam, és a legkisebb fiam 2007-ben kezdte az iskolát, és az első osztály elején mindig van szülőiképviselő-választás. Az előző szülői képviselő már nem volt ott. Aztán jött egy új, hogy a helyére lépjen. És egy délután, amikor találkozni akartam vele, és már ki volt tűzve az esti megbeszélés, teljesen feldúlva hívott fel, és azt mondta, hogy mivel a Szcientológia tagja vagyok, nem akar látni az esti szülői tanácson. Aznap délután több figyelmeztető hívást is kaptam barátoktól, akik azt mondták: „Vigyázz, az Angelika teljesen ki van akadva, és biztosan ellened lesz, és csúnya dolgokat fog mondani.” Ekkor úgy döntöttem, hogy magammal viszem a férjemet, vagyis ő nem akarta, hogy egyedül menjek. Együtt mentünk el az iskolába erre a megbeszélésre. A lépcsőn fogadtak, és azt mondták, azonnal hagyjuk el az épületet, különben hívják a rendőrséget. Az iskolaudvarról felnéztünk, és láttuk, hogy a többiek fent állnak, pezsgőt töltenek maguknak, és egymás egészségére isznak – nyilván örültek, hogy megszabadultak azoktól a borzalmas szcientológusoktól. De ezzel még nem ért véget a történet. Röviddel ezután volt egy bazár. Én pedig bementem az iskolaudvarra erre a bazárra. Ott több szülő is nekem rontott, és megpróbáltak ellökni – a hajamat markolták, legalább is az egyikük. Ez egy nagyon-nagyon megrázó jelenet volt számomra. Akkor már azon tűnődtem, hogy egyáltalán hová kerültem, és mi folyik itt, mert az egész egyszerűen túl abszurd volt.