Megpróbálták szétszakítani a családunkat

A nevem Gudrun. Olyan családban nőttem fel, ahol az anyám háztartásbeli volt, és rólunk, gyerekekről gondoskodott. Apám postai tisztviselő volt.

Én majdnem 40 évig dolgoztam tanárként a közszolgálatban. A munkám részeként egy sport bentlakásos iskolába osztottak be, ahol hét éven át a szociális és pedagógiai felügyeletért feleltem. Emellett a férjemet is támogattam, mivel ő volt ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak az edzője. Egy nap hazajött a férjem, én pedig azt kérdeztem tőle: „Miért jöttél ilyen korán haza?” Mire ő: „Most már végleg itthon vagyok.” Én meg csak néztem: „Miért? Csak viccelsz?” „Nem, egyszerűen kirúgtak.” „Miért rúgtak ki?” „Valaki megmondta nekik, hogy kapcsolatban állok a Szcientológiával, és ez elfogadhatatlan a számukra. És azt mondták, vagy leadom a kulcsomat és elmegyek, vagy aláírom, hogy többé semmi közöm a Szcientológiához. Úgyhogy leadtam a kulcsomat, és elsétáltam.” Ezeknek a diákoknak a szüleit arról is tájékoztatták, hogy többé nem felügyelhetem őket. Egyszerre nem maradt senki, aki vigyázzon a gyerekekre. És én tényleg azt hittem, hogy ez csak egy rossz álom.

Ez idő alatt mindezek tetejébe a szüleim – vagyis mindkettőnk szülei – azzal fenyegettek, hogy az ifjúságvédelem elveszi a gyerekeinket, mert veszélyes szülők vagyunk. A kilenc hónap alatt volt olyan is, hogy felhívott a sógorom, és azt mondta: „Csak tudatni akartam veled, hogy a szüleid családi megbeszélést terveznek, hogy megvitassák, hogyan kéne eljárni veled, vagyis inkább azt, hogyan fognak a szüleid eljárni veled. Azt tervezik, hogy vesznek egy deprogramozó programot egy volt szcientológustól.” Erre megkérdeztem a sógoromat, hogy mit jelent valójában az, hogy „deprogramozás”. Azt mondta: „Igen, ki tudja, kik jönnek érted, a szülőket a gyerekeikkel együtt elviszik a Fekete-erdőbe, egy kunyhóba. És ott olyan dolgokat tesznek veled, amelyek visszafordítják az agymosást.” ...amelyet állítólag a Szcientológiában kaptunk. Sosem gondoltam volna, hogy teljesen normális emberként ilyen helyzetbe lehet kerülni, az ember dolgozik, a legjobb tudása szerint neveli a gyerekeit, adózik, egyszerűen boldog életet él – és aztán ez történik vele, csak azért, mert fejlődni akar. Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra, hogy egy ilyen csapás érheti az életünket, és hirtelen megpróbálhat mindent elpusztítani. Aztán egyszerűen kivándoroltunk.