Először a barátai tűntek el. Aztán a vállalkozása is megsínylette.

A nevem Gunther. Egy kis borfaluban nőttem fel a Weinstraße vidékén. És kezdettől fogva nagyon aktív voltam a közösségben, akár a katolikus egyházban, ahol sok feladatom volt, akár az énekkarban és sok minden másban. Amikor 1989-ben a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy szcientológusok leszünk, ez a hír nagyon gyorsan elterjedt a faluban. Majd azt tapasztaltuk, hogy a faluban élők visszahúzódtak tőlünk.

1991-ben, abban a gimnáziumban, ahová akkor a 13 éves fiunk járt, tartottak egy nagy Szcientológia-ellenes rendezvényt a tornateremben. Az iskola vezetése felfogadott egy úgynevezett szektaszakértőt, aki természetesen hazugságokat terjesztett a Szcientológiáról. El lehet képzelni, hogy milyen sokan mentek el a falunkból. És valójában ez volt számunkra a töréspont, amikor a közösség elfordult tőlünk. Odáig fajult a helyzet, hogy a régi barátaink is, akiket még az óvodából ismertünk, elfordultak tőlünk, mert megtiltották nekik, hogy kapcsolatot tartsanak velünk. Ez természetesen eléggé fájt.

Az azt követő éveket sértegetések és rágalmazás jellemezték. Egyik éjszaka az otthonom homlokzatát elcsúfították a „Szcientológia-disznó” felirattal. A mai napig nem tudom, ki tette. Feljelentést tettem a rendőrségen, de fél évvel később eredmény nélkül lezárták az ügyet.

Különféle cikkek jelentek meg gazdasági magazinokban, például a WirtschaftsWochéban, vagy az ARD Plusminus című tévéműsorában is szó volt rólunk, ahol engem és a cégemet név szerint említettek, és arra figyelmeztették az embereket, hogy mivel szcientológus vagyok, a munkám nem megbízható. Ennek következtében akkoriban három ügyfelem azonnali hatállyal megszüntette a folyamatban lévő projekteket. El lehet képzelni, milyen nehéz volt ezután új ügyfeleket szerezni. A kárt nem tudom pénzben kifejezni, de óriási volt. Nagyon keményen érintett.