AZ EMBERI ÁR
BODENI-TÓ TÉRSÉGE, NÉMETORSZÁG

Mindenhonnan kizártak minket

Berthold a Bodeni-tó közelében építette fel asztalosvállalkozását, ahol egy kis csapatot foglalkoztatott. Aztán elveszített egy nagy megbízást, az ügyfelek kezdtek elmaradozni, és időnként túl kevés munka jutott az alkalmazottainak. Elmondása szerint a kirekesztés az üzleti életen túl klubokra, csoportokra, sőt egy évente megrendezett szakkiállításra is kiterjedt.

NÉV
BERTHOLD
FOGLALKOZÁS
ASZTALOSVÁLLALKOZÁS TULAJDONOSA
Egy nemzet agymosása: Németország Szcientológia aktája, Peter Schulte könyve

OLVASSA EL A KÖNYVET.

Évtizedeken át kevés téma váltott ki akkora vitát Németországban, mint a Szcientológia.

Vizsgálták. A parlamentben vitatták. Titkosszolgálati szervek megfigyelése alatt állt. Kormányzati figyelmeztetések, bírósági ügyek és számtalan sajtócím szólt róla.

Mindezek mögött azonban ott volt egy másik iratanyag – a kormány sajátja.

„TÉNYLEG MINDENHONNAN KIZÁRTAK: KLUBOKBÓL, CSOPORTOKBÓL.”

– BERTHOLD

OLVASSA EL A TELJES
ÁTIRATOT

A nevem Berthold Ott. A Bodeni-tónál nőttem fel egy 500 lakosú kis faluban.

Aztán alapítottam egy céget, egy asztalosüzemet. Rögtön volt négy-öt alkalmazottam, majd megismerkedtem a Szcientológiával. És nagyon lelkes voltam, mert ott sok mindent tanultam, ami segített a mindennapi munkámban. Aztán kaptunk egy nagy megbízást – kiválasztottak minket egy wilhelmsdorfi csoport munkájára, amely éppen egy templomot épített. Majd a postán keresztül megérkezett egy szektaszűrő. Ki kellett volna töltenünk, de én megtagadtam: „Én nem fogok kitölteni egy szektaszűrőt, miért kellene ez engem érdekeljen?” Végül a szektaszűrő miatt nem kaptuk meg a megbízást, ami óriási problémát okozott, mert ezalatt az idő alatt más munkákat sem tudtunk elvégezni.

Aztán valahogy köztudottá vált, hogy szcientológus vagyok. És abban az időben sok ügyfél egyszerűen nem jött el hozzánk, mert úgy gondolták: „Szcientológusokkal nem építtetünk házat.” Mert annyi negatívumot lehetett hallani az egészről. Voltak idők, amikor nem volt elég megbízásunk, így az alkalmazottainknak sem tudtunk elég munkát adni. Néhány alkalmazott odajött, és azt mondta: „Már nem dolgozhatok nektek. Nem miattatok, mert ti nagyszerű főnökök vagytok. De ezt a kívülről érkező elnyomást már nem bírom tovább.”

Az üzleti szövetségnek is tagja voltam, amely minden évben rendezett egy trade show-t. Aztán egyszer odajött hozzám a polgármester, és azt mondta, hogy többé nem vehetünk részt rajta. Mire én: „Ez meg mit jelentsen? Tagdíjat fizetek az üzleti szövetségnek, fizetem az iparűzési adót, úgyhogy nem értem, miért akarnak most kizárni.” Aztán az történt, hogy személyesen elküldte hozzám a titkárnőjét.

Neki személyesen kellett átadnia a levelet, és megmondania, hogy a cégemmel többet nem vehetek részt kiállítóként ezen a trade show-n. És a levélben még az is állt, hogy értesítették a rendőrséget, és ha mégis odamegyek, akkor letartóztatnak. És tényleg mindenhonnan kizártak: klubokból, csoportokból. Már nem kaptunk sok munkát. És egy ponton még egy hatalmas újságcikk is megjelent rólunk.

Egy egész fél oldalt szenteltek nekünk egy dupla oldalpáron, „Ha a főnök szcientológus” címmel. És mindenki tudta, hogy ez rólunk szól. Egyszerűen hihetetlen, hogy ilyesmi megtörténhet a mai világban.

KÖSZÖNJÜK.

Erősítse meg az e‑mail címét. Küldtünk egy hivatkozást a postafiókjába.